Táblahistória
2003. július 2-án Szegeden 53 év után született meg olyan bírósági határozat, amelyet a Szegedi Ítélőtábla nevében hirdetnek ki. Nem csoda hát, hogy az ítélőtáblás ítélkezés két generációnak is az újdonság erejével hatott, s még ma is sok olyan, a jogban kevésbé járatos polgár akad, aki nem igazán tudja elhelyezni az ítélőtáblákat az igazságszolgáltatás rendszerében.
Már maga az elnevezés is - ítélőtábla, vagy táblabíróság - többeknek fejtörésre ad okot. A tábla név meghonosodását dr. Balogh Elemér a Szegedi Tudományegyetem professzora a következőkkel magyarázza:
- A táblabíróság kifejezés a latin tabula szóból származik. Már a középkori magyar igazságszolgáltatásban feltűnik, mint jogi természetű kifejezés. Egyrészt arra utal, hogy az ókorban több jelentős törvényt, mint például Rómában a 12 táblás törvényeket, vagy Hammurappi törvényeit táblákra írták. Másrészt a tabula szó másik jelentéséből, az asztal kifejezésből kell kiindulni, amikor a táblabíróság szó eredetét keressük, ugyanis a tabula asztalt is jelentett.
A társas bíráskodás kialakulásakor, amikor már nem egy személy döntött egy-egy per kimeneteléről, a bírák egy asztal mellett ülve tárgyaltak. Ez egyben a bírói hatalom kifejezése is volt, ugyanis a bíróság elé idézettnek állva kellett kivárnia a döntést, míg a per során csak azok ülhettek, akik a bíróság, vagyis hatalom képviselői voltak.
A tabula (tábla) szót a bíráskodás mellett a törvényhozás is átvette hazánkban, ugyanis a magyar két kamarás országgyűlés egyrészt alsótáblában, míg a főrendi ház tagjai a felsőtáblában üléseztek. Az ülésrendet ott is az jellemezte, hogy a képviselők egy hatalmas asztal mellett foglaltak helyet.
Hunyadi Mátyás Decretum maiusa
Ha a táblabíróságok történetét vizsgáljuk, kiderül: a királyi táblabíróság szervezetéről I., vagyis Hunyadi Mátyás Decretum maiusa (1486:68.tc.) és a Jagelló-kori törvények sora rendelkezett. A királyi táblán az uralkodó részére mindig külön szék volt fenntartva, amelyet I. Mátyás - különösen péntekenként, amikor a szegények ügyeit tárgyalták - gyakran el is foglalt. A királyi táblán szabály szerint jelen voltak az ország rendes bírái, helyetteseik, ítélőmestereik, továbbá azon perbeli személyek, akiket szakértőként, vagy tanúként hívtak meg. A királyi tábla hatáskörébe tartoztak azok a perek, amelyek meghaladták a megyei törvényszékek hatáskörét, tehát csak a kúriában voltak indíthatók. Ide tartozott a megyei törvényszékektől, a vajdai, a báni bíróságoktól fellebbezetett ügyek eldöntése is.
A táblabíróságról az évszázadok során többször is születtek törvények. Ezek sorában a legfontosabb 1723-ban lépett érvénybe, amikor elkezdte munkáját a pesti királyi ítélőtábla, s a felsőbíróságok átfogó reformja keretében kialakult a hivatásos bírói kar, a tábla lett a gyakorlati jogászképzés iskolája és a képesítéshez kötött ügyvédi kar bölcsője is. Az ítélőtáblák országos rendszere az Osztrák-Magyar Monarchia idején tovább fejlődött. A XIX. század végére, a kiegyezést követő években kialakított bírósági rendszer állandósult, megtörtént a bírósági szervezet egységesítése. Az 1868:LIV.tc. radikálisan átalakította az addigi bírósági szervezetet. Világosan elkülönültek egymástól a rendes és a külön bíróságok azzal, hogy az ítélkezés súlypontja a rendes bíróságokra tevődött át. A rendes bíróságok hierarchiájának élén a Királyi Kúria állt, ezt követette a Királyi Ítélőtábla, a törvényszék és a járásbíróság. Az 1890:XXV. tc. az addigi két ítélőtábla helyett (Budapest, Marosvásárhely) 11 királyi ítélőtáblát hozott létre, összesen 245 bíró ítélkezett a budapesti, a debreceni, a győri, a pécsi, a szegedi, a kassai, a pozsonyi, a temesvári, a kolozsvári, a nagyváradi és a marosvásárhelyi táblabíróságon.
1891: ítélőtábla Szegeden
A Szegedi Királyi Ítélőtábla 1891-ben jött létre, s hat törvényszék, a nagybecskereki, a nagykikindai, a szabadkai, a szegedi, az újvidéki és a zombori tartozott az illetékességi körébe, vagyis Torontál, Bács-Bodrog, Csanád és Csongrád megye peres ügyeiben bíráskodott a szegedi tábla. Összesen 29 járásbíróság ítélkezett a Szegedi Ítélőtábla körzetében. Ezek a következők voltak: Nagybecskerek, Módos, Törökbecse, Nagykikinda, Billért, Nagyszentmiklós, Törökkanizsa, Zsombolya, Szabadka, Bácsalmás, Baja, Topolya, Zenta, Szeged, Battonya, Csongrád, Hódmezővásárhely, Makó, Nagylak, Szentes, Újvidék, Zsablya, Óbecse, Palánka, Titel, Zombor, Apatin, Hódság, Kula. A kerületi táblák illetékességi területei egybefüggő térségeket fogtak át, így az 1891-ben érvénybe lépett új bírósági rend nagy előrelépést jelentett a fellebbezési rendszer korszerűsítése és decentralizációja terén.
A Szegedi Ítélőtábla a következő bírói karral kezdte meg munkáját: dr. Sélley Sándor elnök, dr. Bernáth Géza tanácselnök, dr. Gottl Ágoston tanácselnök, dr. Avarffy Károly, dr. Budai János, dr. Despints Péter, dr. Frits Róbert, dr. Grecsák Károly, dr. Hódossy Lajos, dr. Huszka Ödön, dr. Jovanovics István, dr. Káplány Géza, dr. Klimko Ede, dr. Neszter János, dr. Pichler Lipót, dr. Pinkovics Ödön, dr. Raics Miklós, dr. Rebel Jenő, dr. Skoff Iván, dr. Szegheő Ignác, dr. Szeles Elek, dr. Vargha Imre, dr. Veress Károly, dr. Zsigmondovics Mihály bírók.
A kerületi táblák büntető és polgári ügyekben kizárólag (másod- vagy harmadfokú) fellebbezési bíróságként működtek. Csupán a hatáskörükbe utalt hivatalnoki fegyelmi ügyekben döntöttek első fokon. A kerületi táblák a kerületükben működő törvényszékek és járásbíróságok által elbírált ügyekben dönthettek. Másodfokú fellebbezési jogköre volt a törvényszéken elbírált rendes polgári ügyek, úrbéri, váltó-, kereskedelmi, csőd- és bányaügyek, telekkönyvi viták esetén. Harmadfokon döntött az ezer forintot meg nem haladó sommás perekben. Büntető perekben a törvényszéktől fellebbezett ügyeket bírálta felül.
A bírák - az ügyek súlya szerint - három, vagy öttagú tanácsban ítélkeztek. Az ítélőtábláknál két-két szakosztály, a polgári és büntető ügyek szakosztálya, a polgári szakosztályban pedig külön három szaktanács alakult a közpolgári, az úrbéri ügyek, a váltó-, kereskedelmi és csődügyek, valamint a budapesti áru- és értéktőzsde és a vidéki termény- és gabonacsarnokok külön bíróságaitól fellebbezett jogviták eldöntésére. A szaktanácsokat az elnök minden évben újra alakította, azokban az elnököket, illetve tanácsvezetőket, a bírákat és tanácsjegyzőket maga osztotta be. Az elnök bármelyik tanácsban, bármikor elnökölhetett. Az ítélőtábla büntető ügyekben az öttagú tanácsban határozott. Az ítélőtábláknál alakított fegyelmi bíróság - amely alá az elsőfokú bíróságok bírái, ügyészei, alügyészei, továbbá az ítélőtábla segéd- és kezelőszemélyzete tartozott -, az ítélőtábla elnöke, illetve a rangban legidősebb tanácselnök vezetése alatt álló öttagú tanácsban határozott. Az ítélőtáblák fellebbviteli bírósága a Kúria volt. Törvénykezés szempontjából az ítélőtáblák a Kúria, felügyelet szempontjából közvetlenül az igazságügyi miniszter alatt álltak.
Fellobogózták a várost
Nagy eseménynek számított egy ítélőtábla megnyitása a XIX. század végén. Szegeden fellobogózták a várost, s tisztelgés gyanánt felvonult a csaknem teljes városi magisztrátus. A kiskörúti épületből kocsisor indult a belvárosi plébánia templomba, ahol Rózsa Ferenc apátplébános celebrált misét. A menet élén Sélley Sándor táblaelnök és Lobmayer István főügyész haladt, talpig díszmagyarban. Megjelent az ünnepségen Kállay Albert főispán, Pálfy Ferenc polgármester és Rainer József főkapitány is. A mise után a tömeg a királyi tábla pénzügyi palotai épületébe vonult át, ahol a díszteremben megjelentek a felekezetek képviselői is. A díszterembe bevonultak a bírák, élükön Sélley Sándor elnökkel és Bernáth Géza, valamint Gottl Ágoston tanácselnökkel. A tábla ítélkező tevékenysége 1891. május 12-én kezdődött meg. Az ítélőtábla 25 bírójának és 29 bírósági dolgozójának akadt munkája bőven, hiszen a budapesti királyi tábláról érkezett ügyhátralék 3016 ügydarab volt, ebből 2688 polgári és 328 büntető ügy.g
Az I. világháborút követően jelentősen megváltozott a honi bírósági rendszer is. A trianoni egyezmény után Magyarország területén öt ítélőtábla maradt, közöttük a szegedi. A Szegedi Ítélőtábla elveszítette illetékességi területének nagy részét, s 1921-től már csak két törvényszék (Szeged és Gyula), valamint 13 járásbíróság (Szeged, Battonya, Csongrád, Hódmezővásárhely, Makó, Szentes, Békés, Békéscsaba, Gyoma, Gyula, Orosháza, Szarvas, Szeghalom) tartozott a szegedi táblához. A bécsi döntéseket követően ismét változott a Szegedi Ítélőtábla illetékességi területe - 1940-től a bajai, majd 1941-től a szabadkai, a zombori és az újvidéki törvényszékről is kerültek ügyek a szegedi táblára. Majd a II. világháborút követő politikai rendszerváltással 1950-ben, a IV. törvénnyel háromszintű szervezet jött létre, felszámolták a táblabíróságokat és a főállamügyészségeket is.
Ítélőtáblák fél évszád után
Több mint ötven évet kellett arra várni, hogy a rendszerváltozást követően, a honi igazságügyi reform keretében ismét létrejöjjön az ítélőtáblák rendszere.
Ez a folyamat nem volt zökkenőmentes. Ugyanis már az 1997. évi LXIX. törvény rendelkezett a táblabíróságok újbóli felállításáról és az illetékességi területek megállapításáról, s ebben kimondták, hogy 1999. január 1-től 3 ítélőtábla, majd 2002-től még 2 ítélőtábla kezdi meg munkáját. 1998-ban aztán a CV. törvény már az ítélőtábla rendszer kiépítésnek leállításáról rendelkezett, s az a döntés született, hogy 2003. január elsején 1 tábla, a budapesti áll fel. Ezt a rendelkezést az Alkotmánybíróság 49/2001 (XI. 22.) határozata alkotmányellenesnek minősítette.
Újabb fordulatot hozott a 2002. évi XXII. törvény, amely ismét országos ítélőtáblai rendszer létrehozása mellett foglalt állást, s kimondta: 2003. január 1-től 3 tábla, a fővárosi, a szegedi és a pécsi áll fel Magyarországon, amelyek az év július 1-től kezdik meg tényleges működésüket. Kimondatott az is, hogy a Debreceni és a Győri Ítélőtábla 2004. július 1-től kezdi meg szervezeti kiépítését, s 2005. január 1-től ítélkezik majd.
Ezt követően megkezdődött a törvény végrehajtása. A táblabírósági elnöki címére 2002. augusztus 30.-ig nyújthatták be pályázataikat a bírók. A Szegedi Ítélőtábla elnöki posztjára ketten pályáztak. Az Országos Igazságszolgáltatási Tanács a Csongrád Megyei Bíróság elnökét, dr. Heidrich Gábort nevezte ki 2003. január 1-i hatállyal táblabírósági elnöknek Szegedre, s kinevezése 2008. december 31-ig szólt. 2008 végén a táblaelnököt újabb 6 évre kinevezték a Szegedi Ítélőtábla élére. Dr. Heidrich Gábor a magyar-történelem szakos tanári diplomája mellé 1979-ben szerzett jogi diplomát a szegedi József Attila Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán, ezt megelőzően 1977-től hivatásos pártfogóként dolgozott a Szegedi Megyei Bíróságon. 1984-ben szakvizsgázott, 1985-től pedig a Szegedi Városi Bíróságon ítélkezett polgári, leginkább családjogi perekben. A Csongrád Megyei Bíróság élére először 1992-ben nevezték ki, majd még kétszer nyerte el az elnöki posztot. Munkáját a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjével ismerték el.
Az Országos Igazságszolgáltatási Tanács (OIT) a Szegedi Ítélőtábla bírói létszámát 21 főben, az igazságügyi alkalmazottak számát 41 főben határozta meg. Dr. Heidrich Gábor, mint már említettem, 2003. január elsején kezdte meg a munkát, míg helyettese, dr. Kasza Ferenc (ki korábban a Csongrád Megyei Bíróság elnökhelyettese volt) 2003. március 1-től dolgozik a Szegedi Ítélőtáblán. A büntető és polgári kollégiumok vezetőit, dr. Fedor Attilát, illetve dr. Kemenes István 2003. április 1-i hatállyal nevezték ki a táblabíróságra, az öt büntető és polgári tanácselnök, vagyis dr. Maráz Vilmosné, dr. Hegedűs István, dr. Kissné dr. Koch Ágnes, dr. Mányoki Zsolt és dr. Sághy László 2003. május 1-vel kezdte meg munkáját. Ehhez a dátumhoz köthető a 12 büntető és polgári bíró munkába lépése is a Szegedi Ítélőtáblán. Ők a következők: dr. Cserháti Ágota, Gyurisné dr. Komlóssy Éva, dr. Hámori Attila, dr. Katona Tibor, dr. Lakatos Péter, dr. Mezőlaki Erik, dr. Nikula Valéria, dr. Rakita Zsuzsa, dr. Sefta Márta, dr. Simonné dr. Gombos Katalin, dr. Sulyok Éva, Szűcs Károlyné dr.. A bírák többsége - összesen 18 fő - a Csongrád Megyei-, illetve a Szegedi Városi Bíróságról pályázott a Szegedi Ítélőtáblára, míg 1-1 bírót a Jász-Nagykun-Szolnok, a Békés és a Bács-Kiskun Megyei Bíróságról neveztek ki a táblára. A bírói karhoz 2005. január 1-én csatlakozott dr. Harangozó Attila. Az ítélőtáblán közel negyven igazságügyi tisztviselői és alkalmazott dolgozik.
A Szegedi Ítélőtáblán az ítélkezés 2003. július elsején kezdődött meg, s a 2004-es esztendő volt az első teljes év - a négyszintű ítélkezési rendszer újbóli kiépítése óta -, amikor a Szegedi Ítélőtáblán ítélkezési munka folyt.
Székházépítés egy milliárdból
A Szegedi Ítélőtábla két éven át a Széchenyi téri Igazságügyi palotában működött, s a túlzsúfolt épület közel sem ideális munkakörülményeket biztosított a táblán dolgozóknak. Nem is szánták ezt az épületet a táblabíróság végleges otthonának, az új székház elhelyezésére a Sóhordó utcai, a XIX. század végén eredetileg dohányelosztónak épült, egykori Füszért központot 2003. szeptember 4-én a magyar állam vásárolta meg és a Szegedi Ítélőtábla vagyonkezelésébe adta. Az épület átalakítására és bővítésére dr. Heidrich Gábor a Szegedi Ítélőtábla elnöke az Országos Igazságszolgáltatási Tanács (OIT) Hivatalával egyetértésben előminősítéses, nyílt közbeszerzési eljárást írt ki, amit a székesfehérvári központú BAUCONT Építőipari Rt. nyert meg. A beruházó a kivitelező részére az építési területet munkavégzés céljára 2004. április 13-án adta át.
A Szegedi Ítélőtábla tervezője egy budapesti cég, a HOR-BER Beruházási, Tanácsadó és Tervező Kft. volt. Az épület összetett védelmi rendszerének tervezésére kiírt pályázatot a Nádasdi Elektro Biztonságtechnikai Kft. Salgótarján) nyerte el, a védelmi rendszer kivitelezője a Persecutor Vagyonvédelmi Kft. (Budapest) volt.
A székház műszaki átadására 2005. február 16-án került sor, az összetett védelmi rendszert 2005. február 28-án adta át a kivitelező, míg az épület használatba vételéről szóló határozatot április 19-én hozta meg az építésügyi hatóság. A Szegedi Ítélőtábla 62 dolgozója (21 bíró és 41 igazságügyi alkalmazott) április utolsó hetében vette birtokba az épületet.
Az ingatlan megvásárlására, felújítására és átalakítására 1 milliárd forintot biztosított az Országos Igazságszolgáltatási Tanács. Ezt a pénzt a Parlament által, a bírósági fejezetnek szánt költségvetésből különítették el. Az épület megvásárlására 260 millió forintot költött a táblabíróság, a fennmaradó 740 millió forintból történt a teljes felújítás és átalakítás. Az épület berendezésére, informatikai eszközeire a dologi költségvetésben biztosított 150 millió forintot fordíthatta az ítélőtábla.
Az épület és környezete átalakításához segítséget nyújtott Szeged önkormányzata is. Ötmillió forintot fordított az épület körüli elavult közvilágítás rendszer átépítésére, a Dugonics utcában felújította a teljes aszfaltburkolatot, az épület körül több mint 20 parkolóhelyet biztosított, átvállalta, s a jövőben fedezi az épület körül kiépített díszkivilágítás üzemeltetési költségeit a szegedi önkormányzat. Mindezeken túl gyors és szakszerű hatósági munkát végzett az önkormányzat az építési engedélyezési eljárás és más hatósági eljárások lefolytatása során.
A Szegedi Ítélőtábla bruttó alapterülete 2900, míg nettó alapterülete 2450 négyzetméter. A földszinti rész az ügyféltér, ahol három tárgyalóterem, ügyvédi iratolvasó, a kezelőirodák és egyéb helyiségek találhatók. A fogva tartottak külön útvonalon közelíthetik meg a tárgyalótermet. Az épületben ezek mellett dísztermet, könyvtárat és 60 dolgozószobát rendeztek be. A mozgássérültek akadálymentesen juthatnak be az épületbe, amely klimatizált - tudhatták meg a Szegedi Ítélőtábla avatására érkezett vendégek 2005. május 13-án.
Az ünnepélyes külsőségek közepette rendezett megnyitón - az ország számos vezető beosztású jogászának társaságában - részt vett Gyurcsány Ferenc, a Magyar Köztársaság miniszterelnöke, dr. Lomnici Zoltán az OIT és a Legfelsőbb Bíróság elnöke, dr. Vastagh Pál, az Országgyűlés Alkotmány- és Igazságügyi bizottságának elnöke és dr. Petrétei József igazságügyi miniszter. Négy nappal az avató ünnepség után, május 17-én megtartották az első tárgyalást is a Szegedi Ítélőtáblán - dr. Hegedűs István büntető tanácsa hozott jogerős ítéletet Békés megyei vádlottak ügyében.
Dr. Bátyi Zoltán